További előnye volt a pályázatnak, hogy nem volt semmiféle iparági megkötés, így szolgáltató és kereskedelmi cégek is pályázhattak. A támogatás mértéke maximum 50% volt. A támogatás összege minimum 10 millió, maximum 150 millió Ft volt. Idáig minden szép, de most jön csak a fekete leves. A kötelezettségvállalások területén már voltak komoly elvárások nyilván annak érdekében, hogy a nem túl nagy keretösszeg lehetőleg ne fogyjon el pár nap alatt.
Végül a karácsonyi ünnepek előtt egy héttel függesztették fel a kiírást, vagyis egész sokáig nyitva volt. A pályázónak vállalnia kellett, hogy évente 10%-os bértömegnövelést hajt végre a beruházás befejezését követő harmadik év végéig. Ez olyan cégek esetében nem volt vállalhatatlan, akik amúgy is minimálbéren vagy a garantált bérminimumon dolgoztatták a munkavállaóikat, hiszen mindkettő 2019-ről 2020-ra a Kormány döntése alapján 8%-kal emelkedett.
Bruttó 300 000 Ft feletti fizetéssel lévő alkalmazottak esetében már komolyabb terhet jelenthet az évi 10%-os emelés, hiszen már bruttó 300 000 Ft esetén is 3 év alatt majdnem 100 000 Ft-tal emelkedik a havi fizetés, és akkor a járulékokról még nem is beszéltünk. Jelentős létszámmal rendelkező cégek esetében szintén nem hagyható figyelmen kívül, hogy a pályázat benyújtását megelőző 12 hónap átlagos statisztikai létszámát és az esetlegesen megvalósított létszámbővítést 2 éven át fenn kell tartani.
A pályázati felhívás címe „Út a jövőbe” volt, amely frappánsan hangzik, de ha jobban beleássuk magunkat a pályázás folyamatában, akkor nem volt egy szerencsés címválasztás. Az alábbiakban felsorolom milyen felettébb ésszerűtlen elvárásokkal kellett szembesülniük a pályázóknak. Maga a pályázás szinte teljesen papír alapú volt, azaz a teljes pályázati anyagot ki kellett nyomtatni, majd aláírás után lefénymásolni és összefűzni. Ez 2019-ben enyhén szólva is érthetetlen.
Az Egységes Pályáztatási Felület (EPTK) már több éve jól működik, és nemcsak az uniós, hanem több, tisztán hazai finanszírozású támogatási lehetőség (pl. Építőipari ágazat technológiai korszerűsítése, az NKFIH pályázatai) pályáztatása is ezen az online rendszeren keresztül zajlik. Simán lehetett volna ezt a lehetőséget is ezen keresztül bonyolítani, és kímélni egy kicsit a környezetet. A másik kedvencem a pályázati dokumentumok szerkeszthető formában CD-re való kiírásának kötelezettsége.
Ez 2019-ben egyenesen nonszensz. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ezt a problémát megoldotta azzal az egyszerű megoldással, hogy a pályázatok benyújtására létrehoztak egy külön mail címet. Az OFA-nak ez nem jutott eszébe, helyette inkább kérték a 10-15 évvel ezelőtti, jól bevált technológia alkalmazását. A laptopomon konkrétan nincs CD író, úgyhogy kénytelen voltam egy körülbelül 10 éves, még szerencsére le nem selejtezett asztali számítógépet újra működésbe helyezni.
Szintén szerencsémre a helyi papír-írószer boltban sem nevettek ki, amikor félve megkérdeztem, kapható-e még írható CD. Persze biztos, ami biztos az összeset megvásároltam. Ezért írom a blog bejegyzés címében, hogy ez a pályázat inkább út a múltba, mintsem a jövőben. Egy másik anomália volt a 2017-es és 2018-as beszámoló kinyomtatása, mint a pályázat melléklete. Lehet az OFA-ban dolgozók nem ismerik az Igazságügyi Minisztérium által fenntartott Elektronikus Beszámoló Portált? Márpedig mi más ésszerű magyarázat lehetne arra, hogy ezt bekérik. Vagy lehet nem bíznak egy állami fenntartású portál hitelességében? Ha igen, akkor komoly bajok vannak.
Nem emlékszem, hogy az uniós pályázatoknál már hány éve nem kell beszámolót csatolni, ha az elektronikusan elérhető az említett portálon. Szintén nem túl életszerű a beruházás támogatáson felüli részének, magyarán a teljes önerőnek a prezentálását kérni egy banki igazolás formájában. Miért kellene, hogy egy cég a teljes beruházás önerejét ott parkoltassa egy bankszámláján? A vállalkozások az ilyen pénzeket rendre befektetik, és nem hagyják csak úgy kamatok nélkül parkolni a számláikon.
Végezetül egy szintén nehezen felfogható dolog. Amennyiben a pályázó cég nem a saját tulajdonban lévő ingatlanon kívánta a beruházást megvalósítani, akkor prezentálnia kellett egy a fenntartási időszak végéig szóló bérleti szerződést, akkor is, ha csak eszközöket akart beszerezni. Ez megint teljesen ellentmond az üzleti ésszerűségnek, hiszen lehet, hogy az adott vállalkozás fél év múlva már egy másik telephelyre kíván költözni, ahova a megvásárolt gépeket könnyedén magával tudja vinni. Így nyilván ő már nem fog rendelkezni olyan bérleti szerződéssel, amely a fenti feltételeknek megfelel. Ez az ésszerűtlen elvárás nem egy céget akadályozott meg abban, hogy pályázatot tudjon benyújtani.
Összességében elmondható, hogy üdvözítő volt a pályázat megjelenése a területi és iparági korlátozások hiánya miatt, viszont maga a pályáztatás, és a többi említett anomália nagyon kényelmetlenné és komplikálttá tette a pályázók életét.